Standard táncok története

A standard táncok őseit igencsak a régmúltban kell keresnünk. Ha például a keringőt nézzük, akkor elődeit egészen a XII-XIII században találjuk meg. Ezzel meg is állapíthatjuk, hogy a keringő a legrégebbi standardtánc, és talán a legismertebb és ezzel együtt a legnépszerűbb is. A XIX. században egyenesen uralta a táncéletet a polkával és a galoppal.

Ám a XX. század hozta meg a társasági táncok számára az igazi fellendülést.

Az új, modernebb táncformák Amerikából kerültek Európába. Elterjesztésükben elsősorban Párizs vezetett, ahol 1909-ben az első világbajnokságot tartották.

Nem csak Franciaország foglalkozott az újdonságokkal, Anglia is jelentős szerepet vállalt a táncok megújításában, terjesztésében, melyekhez az Amerikából jött zenekarok szolgáltatták a zenét.

Lényeges ismertetőjele volt ezen újításoknak, hogy elfordultak a klasszikus balettalapoktól és közeledtek a természetes mozgásformák felé. Jobban előtérbe kerültek a haladó mozgások, felváltva ezzel a korábban uralkodó körtáncjelleget. További változás volt az is, hogy míg a régi táncoknál nem alkalmaztak testkontaktust, addig az újaknál ez is kialakult.

Az 1920-as Angol Tánctanár Konferencia megalkotta a standard táncokhoz tartozó alapokat. Viktor Silvester, aki 1922-ben az első angol világbajnok volt, az 1928-ban megjelent könyvével (Modern Ballroom Dancing) és a főként versenytáncokhoz komponált zenéjével segítette az angol stílus elterjesztését.

1929-ben a “Nagy Konferencián” fogadták el az angolkeringőt, a slowfoxot, a quickstepet, a tangót és a bluest standard táncokként.

A táncstílus terjesztésében szerephez jutott Alex Moore kiadott könyve (1936; 1948) is, melyre a tanárok mai napig bibliaként tekintenek.

A harmincas években vált szét az amatőr és a profi verseny. Döntő esemény volt 1951-ben a bécsi keringő felvétele a versenytáncok közé. Ekkortól táncolják a versenyeken az angolkeringőt, a tangót, a bécsi keringőt, a slowfoxot és a quickstepet a standard kategóriában. Ebben a sorrendben.

De hogy még kiegyenlítettebbek legyenek a versenyek, 1954-ben meghatározták az egyes versenytáncok tempóját.

A standard táncok általános és fontos jellemzői a következők:

  • A gyors és térbeli haladó mozgás.
  • A nyugodt, stabil felsőtest-tartás és testkontaktus.
  • Az egyensúly létrejöttével egy tökéletesen összehangolt pármozgás tapasztalható.

Igaz, hogy ez megnehezíti a táncos dolgát, de a legnagyobb táncos élvezetet is ez
nyújtja.

Kapcsolat
  • RubinDance Táncsport Egyesület
  • Krekuska Ferenc
  • +36 20/344-4575
  • Hétköznap: 11-14 óráig