Bécsi keringő

A társastáncok közül a keringőnek van a legrégebbi hagyománya.
Németországból származik. Neve a “walzen” (forogni, keringeni) szóból ered.

Ha elődeire vagyunk kíváncsiak, egészen a XII-XIII. századig kell visszapörgetnünk az időt. Történészek a dreher-re vagy a landler-re vezetik vissza. A nép, táncmester nélkül táncolta egymást átkarolva. Másik nézet szerint a tánc eredete a langaus-ban keresendő, amelyben egy hosszú termet kellet a legkevesebb forgással végigtáncolni.

A XVIII. századig hatósági tilalom volt érvényben a Bécsi keringő ellen. A büntetést azzal indokolták, hogy tilos a partnernő körbeforgatása és megpörgetése. Ráadásul a régebbi táncokhoz képest igencsak közvetlen stílusú volt, a férfi egész karjával érintette a hölgy hátát.

A walzen szó, min táncforma, 1750 körül fordult elő először egy rögtönzött bécsi vígjátékban.

A bécsi keringő máig tartó népszerűsége 1815 után kezdődött, és ebben nagy szerepe volt a Straussz komponálta műveknek.

Az osztrák királyi katonatiszt és tánctanár, Karl von Mirkovitsch, tette a táncot versenyképessé, viszont Paul Krebs teremtette meg 1951-ben az osztrák keringőtradíció és az angol stílus összekapcsolódását, így vált egyenjogú standard tánccá.

A bécsi keringő karaktere a gyors, egyenletes, szárnyaló, teret betöltő és forgó mozgásokban nyilvánul meg, amelyek simán gördülnek a parketten.

Jellemzői:

  • Zenéje: gyorsan folyó, szárnyaló, lendületes
  • Üteme: 3/4-es
  • Jellegzetes hangszerei: a nagyon sok fúvós- és vonós hangszer

Bécsi keringő zene:

Diverse Künstler - Unbreakable
Kapcsolat
  • RubinDance Táncsport Egyesület
  • Krekuska Ferenc
  • +36 20/344-4575
  • Hétköznap: 11-14 óráig