Tangó

A tangó eredete igencsak vitatott. A szakkönyvek úgy tartják, hogy származása elválaszthatatlan Argentínától, bár valószínű, hogy oda a spanyol telepesek vitték. Az elnevezés a “tambor” (dob) szóra vezethető vissza, mely ünnepet idéz. Maga a tánc a kubai habanérából és az argentin milongából származik, amelyet főként a bordélyházak látogatói táncoltak.
A XX. század kezdetétől Argentínában társastánccá vált.

1907-ben került át Európába, és főként Párizst bűvölte el. Először lokálokban tűnt fel, később elismert társastánc lett. Mindemellett támadások is érték, mert ízléstelennek tartották.

1922-ben összehangolták az angol táncstílussal és 1929-ben végérvényesen szabványosították mai formájában.

A “tango argentino”-t, az attól eltérő jellegű, angol tangó váltotta fel, amelyet a rándítás szerű mozdulatok, a szenvedélyes előrehaladó mozgások, a késleltetések és az egyértelmű figuralezárások jellemeztek.

Karaktere intenzív, gyors haladómozgásában figyelhető meg, amelyek szaggatottan váltakoznak a szenvedélyes dinamika és a feszült szünet között. A tangó a standard táncok között erotikusnak számít.

Jellemzői:

  • Zenéje: igen ellentmondásos: kemény és szelíd; kissé borongós és fennkölt, szaggatott és virtuóz; gondtalan és heves
  • Üteme: 2/4-es
  • Jellegzetes hangszerei: hegedű, dob, gitár

Tango zene:

Khanh Ly - Bai Tango Cho Em
Klaus Halen - Volvio Una Noche