A lambada neve a “lambor” igéből származik, ami Észak-Brazíliában viharos ölelkezést jelent.
1987-ben robbant be a világ táncparkettjeire, mely az észak-brazíliai forro, a dominikai merengue és a marajából származó carimbo elegye volt. A partnerek szorosan egymáshoz simulva, lábaikat összefonva mozogtak.
A lambada Észak-Brazíliában volt a legnépszerűbb. 1989-ben egy vállalkozó szellemű francia, Párizsban a kaoma nevű zenekar zenéjére bemutatta a táncot. Ezzel elindult hódító útjára Európában, és az egész világon. A Föld minden szegletében – üdülőhelyeken, klubokban – játszották a zenéjét és próbálták lépéseit elsajátítani az érdeklődők.
A tánc karaktere megkívánja a zárt tánctartást, az egymáshoz simuló testkontaktust és a laza lábmunkát.
Jellemzői:
- Zenéje: boldog, dinamikus, áradó
- Üteme: 2/4-es
- Jellegzetes hangszerei: fúvós- és ütős hangszerek, csörgők