A tango szó valószínűleg afrikai eredetű és jelentése találkozóhely vagy különleges hely. Ez nem azt jelenti, hogy maga a tangó is Afrikából származik. A kubai habanera, a spanyol contradanca és az afro-argentin candombé egyaránt befolyásolták a tangó kialakulását.
A tangót európai bevándorlók vitték Buenos Aires kikötőibe, akiket összekötött a kétségbeesés és a kiábrándultság. Dalaikban a szomorúság, nosztalgia, elvágyódás, remény is felhangzott. Így jött létre a város mellékutcáiban a tangó. A fiatalok tömegesen jártak tánciskolákba és mivel kevesebb hölgy volt, így gyakran előfordult, hogy férfi férfival gyakorolt.
Az 1910-es években az egyház ellenezte erkölcstelen, kihívó mozdulatai miatt. 1914-ben II. Vilmos császár be is tiltotta. Ennek ellenére az 1920-as évektől újra népszerű lett.
A megújított argentin tangó visszakerült Európába, ahol óriási átalakuláson ment keresztül. A lépéseket stilizálták, a csábító tangókaraktert a gyors ritmusok teljesen elnyomták. Az 1960-as évektől mind a zenészek, mind a zeneszerzők találkoztak a tangó új stílusával. A szalonokban, tangóklubokban, iskolákban már ezt a változatot tanulták a tanulók.
A tánc karakterére jellemző, hogy két ember egymásért és nem az előadás kedvéért táncolja. Melankolikus tánc hírében áll. A táncosok lépéseikkel a zene minden rezdülését visszaadják.
Jellemzői:
- Zenéje: szenvedélyes, magával ragadó, melankolikus
- Üteme: 2/4-es
- Jellegzetes hangszerei: gitár, furulya, hegedű és a nélkülözhetetlen, alapvető hangszer, a tangóharmonika