A cha-cha-cha először zenei forma volt, melyet egy kubai zenész, Enrique Jorrin, hozott létre a mambóból, és a rumbából 1953-ban. Nevét a zenét utánzó 3 lépésről kapta, melyet a zenészek, mint a triolát, játszanak.
Kubai népszerűségét kinőve, 1954-től meghódította Észak-Amerikát és nemsokára Európát is. Németországban, az 1957-es Tánctanárok Konferenciáján, Gerd és Traute Hardrich mutatta be a táncot hatalmas sikerrel. Az sem váratott magára sokáig, hogy versenytánc váljék belőle. Ma már az egész világon az egyik legkedveltebb tánc minden korosztályban.
Zenéjére és táncos karakterére jellemző a vidám, játékos flört. A párok nemcsak egymással, hanem a közönséggel is kacérkodnak. Érdekessége, hogy a klasszikus cha-cha-cha zenén kívül, sok pop-számra lehet táncolni.
Jellemzői:
- Zenéje: vidám, játékos sok pop-zenére lehet táncolni
- Üteme: 4/4-es
- Jellegzetes hangszerei: ütőhangszerek