Ez a tánc Amerikából származik, de elmondható róla, hogy sokféle egymással rokonságban álló afro-amerikai elődje volt. A harmincas évekből a lindi hop, blues, és a swing; a negyvenes évekből a boogie-woogie, a jitterburg, és a bebop. Rokonságban áll a rock & rollal is, bár ez a tánc nem tekinthető a jive elődjének, mivel a jive már előbb kialakult, mint a rocky. Ezen táncok ereje a zenéjükben rejlett.
Aki meghallotta, nem bírta megállni, hogy ne mozogjon rá. Amerikai katonáknak köszönhető, hogy a jive elődei eljutottak Európába is. Természetesen a fiatalok körében hamar nagy népszerűségre tett szert. A háború után a boogie-woogie vált uralkodóvá, ám voltak olyanok, akiknek nem tetszett, és finomítani szerettek volna rajta. Az angolok vállalták ezt a feladatot: lassítottak a zenéjén, és egy elegánsabb mozgásformát adtak a lendületes táncnak, amely a jive nevet kapta. 1968-ban felvették a versenytáncok közé. A tánc karaktere fiatalos, ritmusos és vidám. A párok könnyedén, mégis gyorsan lépnek tánc közben, amivel kiemelik a zenei hangsúlyokat, s visszaadják a zene ritmikáját.
Jellemzői:
- Zenéje: gyors, lendületes, vidám
- Üteme: 4/4-es
- Jellegzetes hangszerei: a dob, a trombita és a gitár