Eredetileg táncok gyűjtőneve volt, „semba néven”, amelyeket a néger rabszolgák vittek át Afrikából Brazíliába. Ez, a bantu népeknél a kultikus ünnepeken alkalmazott tánc, később a Brazil népeknél is elterjedt. A legkedveltebb közülük a „Samba de moro” volt, ami egy körtánc, mint a ma ismert Samba.
Zenéje az ősi afrikai kultikus zenéből ered. Innen származik az európai fülnek egzotikus ritmikai világ a sok ütőhangszernek köszönhetően. A brazil zenei életnek ma is meghatározója. Népszerűségét fémjelzi, hogy a minden évben megrendezésre kerülő Riói Karneválra a mai napig is minden alkalommal új zenéket írnak.
1910-ben, maxix néven Brazíliából Európába került egy új tánc, ám nem aratott nagy sikert. 1924-ben új nevet kapott: samba, és újra próbálkoztak megszerettetésével.
Karakterét a lendületesség, erőteljes csípőmozgások, “hordók”, promenádfutások adják.
Jellemzői:
- Zenéje: közepesen gyors, vidám, életörömtől sugárzó, könnyed
- Üteme: 2/4-es
- Jellegzetes hangszerei: dobok, harangok